A boltban tartott játékos esteken a leggyakoribb gond nem a szabályok bonyolultsága, hanem a figyelem szétesése és az eltérő tapasztalati szint. Csapatként azt látjuk, hogy egy jó előkészítés többet számít, mint egy hosszú felolvasás. A cél az, hogy mindenki gyorsan játékba kerüljön és végig értse, mi miért történik.
Megoldásként minden esemény előtt választunk egy főcímet és mellé egy „B terv” játékot rövidebb játékidővel. A főjátékot úgy választjuk, hogy 10–15 perc alatt elindítható legyen, és legyen benne egyértelmű tanulási ív. Ezzel csökkentjük a várakozást, és akkor sem esik szét a program, ha a létszám vagy a hangulat változik.
A szabálytanításnál bevált, hogy mindig a cél- és körstruktúrával kezdünk, és csak utána jönnek a részletek. Külön kiemeljük a győzelmi feltételeket, a kör végének jelét és a gyakori hibákat. A kivételeket nem ömlesztve mondjuk el, hanem akkor, amikor először előfordulnak a játékban.
A kezdő asztaloknál előre összekészítjük a komponenseket, és a dobozrendezőket is úgy használjuk, hogy mindenki gyorsan megtalálja a saját elemeit. Ha nincs rendező, jelölt zacskókkal és színkódolt kupacokkal dolgozunk, mert ez látványosan csökkenti a kérdezgetést. A tanító játékosnál marad egy „pót-készlet” apró jelölőkből, hogy ne álljon meg a játék hiányzó darab miatt.
A játékidő szerinti válogatásnál 60–90 perces magjátékot tervezünk, és mellé 10–20 perces kiegészítőket kínálunk két kör között. Így azok is kapnak élményt, akik korábban mennének, és nem marad üresjárat asztalbontáskor. A hosszabb, stratégiai címeket inkább tematikus estekre tesszük, ahol eleve erre érkeznek a résztvevők.
A vegyes társaságoknál segít, ha két nehézségi sávot kommunikálunk: belépő és haladó. A belépő asztalokhoz ajánlunk egy társasjáték kezdő csomag logikájú útvonalat, ahol minden alkalommal csak egy új mechanikát adunk hozzá. A haladó asztaloknál pedig előre jelezzük a komplexitást és a várható tanulási időt, hogy senki ne érezze magát rosszul választás miatt.
Gyerekekkel vagy családi esten külön szabályt tartunk: a korosztályhoz illesztjük a döntési terhelést és a játék hosszát. A gyerek társasjáték korosztályok alapján rövidebb körökkel, több visszajelzéssel és kevesebb kivétellel dolgozunk. Ha a felnőttek is játszanak, olyan címeket választunk, ahol mindenki ugyanazt a célt látja, csak más mélységben tud tervezni.
A baráti, beszélgetős estékhez a partijátékokat úgy vezetjük fel, hogy legyen gyors minta-kör. A megoldás itt a tempó: rövid pontozás, egyértelmű körváltás, és előre tisztázott „újrakeverés” szabály, ha ugyanazok a párok vagy szerepek jönnének. Így a hangulat marad laza, mégis fair a játék.